Szép

Ilyen egyszerűen, ez a cím.

Jusztina lett az új gazdája az egyik kötött csipkesálamnak. S mivel ő (baba- és gyerek)fotózással foglalkozik, sokkal jobb képeket csinál, mint én. Nagyon kedvesen készített két képet az én sálammal, közzéteszem, mert annyira tetszenek :)

Juszti, ha olvasol: köszönöm!

Nemez (kibővítve)

Hát, ez még hiányzott a repertoáromból, úgyhogy tegnap kipróbáltam a nemezelést. Persze csak kezdő szinten...

A képen látható kulcstartó gyapjúfonalból készült, az egyik kendőkötésből maradt néhány méter fonal. Ezt 6-os tűvel, 15 szemmel téglalappá kötöttem, majd a konyhában, tálcán, szappanos kézzel és melegvízzel összenemezeltem. Nem mondom, babra munka, és csuklófájdító is, de persze lehet, hogy a technikám nem túl jó még. Viszont ilyen tiszta már rég volt a kezem :))

A lényeg, hogy szépen összement a téglalapom, amit aztán félbehajottam, oldalait összevartam, és a teljes bevarrás előtt megtöltöttem sima rizzsel (nem főztem meg!), amit előtte összekevertem két teafilternyi fahéjas-narancsos teafűvel. Ezáltal nagyon-nagyon-nagyon finom illata lett a kis párnácskámnak!

Rávarrtam a kulcstartó karikát és már kész is volt. Délután Petrám nagy örömmel birtokba is vette, és igen díjazta, hogy a kedvenc színeit látja visszaköszönni. A rizses dolgot meg azért találtam ki, mert mindig kiesik a zsebeiből a kulcs, ez viszont jól lehúzza az egészet a zseb mélyére. Az egész párna 4x4 cm lett.

A sikeren felbuzdulva délután bedobtam a mosógépbe a még karácsony táján kötött táskámat is. Szintén gyapjú fonal, zöld átmenetes. A táska amúgy is szép volt, de valahogy nem tetszett, hogy nincs tartása. Töprengtem is az elmúlt hetekben, hogy mivel bélelje, merevítsem. No de a 60 fok megoldotta a dolgot. Szerintem nagyon szuper lett! A fülek még csak gombostűzve vannak, de nemsokára készre csinálom.

Egy hibát vétettem: semelyik darabot nem fotóztam le nemezelése előtt, így most nem tudom megmutatni az átalakulást. De hiába: elragadott az alkotás forgószele :)

A kép egy újabb GIMP-es próbálkozás, ami idő hiányában nem lett tökéletes...

És inkább felteszem a két eredeti képet, mert a szerkesztetten nem igazán látszanak jól a dolgok. No az alábbiak sem nagy műremekek, de úgy készülek, hogy este volt, lámpafény, plusz mindhárom csemete "segített"...

Ceruzakuckó

Kalex mintája alapján végre megvarrtam hétvégén ezt a kis ceruzatartót (ami nem is olyan kicsi, mert 50 db ceruza fér bele!). A konyhánkban ugyanis már mindenhonnan ceruzák lógtak, hevertek, mert Gergő és Petra mostanában nagyon szeretnek rajzolni.

Meguntam a rendetlenséget, fogtam ezt a steppelt kockás-birkás anyagot, meg egy kis kék lenvásznat és a szuper szabásminta alapján megalkottam a tartót. Felgöngyölve zsinórral zárható. Gergő nagyon szereti, néha csak annyi a rajzolás, hogy kibogozza, kitekeri, aztán újra felgöngyöli.

És persze egy kicsit nagyobb rend is lett...

A kép pedig a 2. számú GIMP-es próbálkozás. Azért van még hova fejlődni :)

Csavarodom

Méghozzá rizzsel!

Hogy meg is magyarázzam: egy nagyon kedves megrendelésnek fogok eleget tenni ezzel a most elkezdett holmival. A kötés lényege, hogy a csavart sávok között rizskötéssel dolgozom. Nagyon izgalmas minta, bár tulajdonképpen egyszerű. Az anyagnak jó tartást ad, gyönyörű a textúrája. A képeken a mintakötés látható, a végleges holminak csak most fogok nekiállni. Ha elkészült és leendő tulajdonosa jóváhagyja, meg is mutatom.

Órarend

Nem tudom, ki hogyan van vele, én bizony örülök, ha a három csemetémből valamelyikre jut egy kis kettesben töltött idő. Persze az is igaz, hogy ez egyenlőre leginkább Petrusra vonatkozik, hiszen neki egyre kevesebb ideje jut mindenfélére a suli miatt.

Viszont mivel újabban péntekenkét nem marad napközire (ahol ezen a napon nincs tanulás), így már egy óra körül itthon van. Jucus délutáni alvása ekkortájt kezdődik, szóval ha ügyes vagyok, akkor jut egy-két órám Petrával zavartalanul (ekkor készül el a házi is, hogy hétvégén ez senkit se nyomasszon már).

Múlt héten a Lidl-ben voltunk vásárolni, s nem csak cukros dobozokat, hanem 34x24 cm-es 25 színű vastag karton szettet is beszereztem (mellé pedig cuki kis mintavágókat, de ez egy másik poszt lesz...).

Volt hát idő is meg papír is, s a jól sikerült félévi értékelés feletti örömünkben együtt készítettünk egy órarendet, mert hétfőtől megváltozik majd.

A legfontosabb szempontunk az volt, hogy színes, vidám, tavaszias legyen az összhatás, lehetőleg bohókás felhanggal... Így született az órarend, fűzöld alapon, a napokat és az órákat kis gumitartókban csúsztatható kartonlapokra írta Petrám, végül - mikor már én a vagdosás, ő az írást unta el - gombokkal és gyöngyközepű kartonvirágokkal dobtuk fel. Az oszlopelválasztó szaggatott vonal is az ő ötlete volt, mondván, messziről úgy néz ki, mintha varrtuk volna :)

Még azért hátravan a keretezés (nem elég ám, hogy a csücsköket szépel lemintavágóztuk), esetleg egy-két díszítő elem, no és persze a felakasztás.

Az alábbi képek ráadásul egy új korszakomat nyitják meg: már annyira utáltam, hogy ilyen csúnya, semmitmondó fotókat rakok fel, hogy elkezdtem magam beleásni a GIMP használatába. Ezek itt a szárnynyitogatásaim, nézzétek el nekem és értékeljétek a próbálkozást inkább :))

Nyak-, hát- és mellkasmelegítő

Ez egy régebbi darab, csak most jutottam el a fotózás fázisához. Nagyon praktikus sálszerű, garbónyakú darab, sajnos semmi frappáns név nem jutott eszembe hozzá (ötleteket szívesen fogadok).

Lényege, hogy úgy melegíti a nevezett testrészeket, hogy közben nem kell csavargatni, megkötni, stb. Mivel a felnőtt népség sokszor design elemként viseli a sálját, ezért ezt inkább gyerekeknek ajánlom, bár én is szívesen hordom, ha nem akarom, hogy kivillanjon a fázós nyakam, esetleg hosszabb sétára, szánkózásra, kerti munkára indulok.

Feltettem a Meskára, ott vannak a pontos méretek, egy ekkorát hord most éppen Jucusom (13 hónapos), és megfizethetetlen könnyebbség, hogy csak áthúzom a fején, és már kész is! Ráadásul tudom, hogy nem fog megfázni a nyaka-háta benne.

Textilfestés sütéssel

Eljött a pillanat, hogy én is kipróbáljam az anyagfestés-sütés mikéntjét. Elolvastam néhány leírást, aztán ma belevágtam. Mivel a múltkor festettem kávéval és teával, most kísérleteztem egye a meggylével. Volt itthon meggybefőtt (gyári), leszűrtem a levét, mikróban felforrósítottam, aztán zsupsz bele az anyagot (ekrü panama).

Hagytam ázni vagy 20 percet, közben lötyköltem, gyűrögettem, forgattam. Mikor már szép színe volt, kivettem, kicsavartam és egy tálcára fektettem. Aztán fogtam arany színű akrilfestéket, és 3 ecsetmártásnyit a meggylébe kavartam. A lében feloldódott a festék, gyönyörű aranyszemcsés lett tőle. Az anyagot még ebben a lében is áztattam néhány percig, majd sütőpapíron egy tepsibe tettem, 130 fokos sütőben megsütöttem :)

Amire nem számítottam, hogy a sütőm elég régi (gézsütő) és nagyon egyenetlenül süt. Ami mondjuk egy pulykát nem zavar, az anyagomat viszont 5 perc alatt felemásra sütötte :( A "rossz" harmada megbarnult és a gyűrődések nagyon sötétek lettek. Nem mondom, hogy csúnya, sőt, az aranyszemcsék itt sokkal jobban érvényesülnek.

Az anyag másik része szép halvány meggyszín lett, nem túl erős márványos vonalakkal, enyhe aranycsillogással.

Örülök, hogy sikerült az elképzelésem az aranyozásról, remélem, hogy hímzés közben sem fog kiperegni.

Az anyagot aztán átvasaltam, lefényképzetem és most megmutatom Nektek :)

A sötétbarna anyag (ha rákkatintasz, nagyban látszik némi csillogás)

A meggyszínű (és kicsit barnás is, és egyértelműen pasztell)

A két anyag egymáson...

KIEGÉSZÍTÉS: most újraolvastam a bejegyzést, és látom, hogy kimaradt egy fontos dolog: ez az arany csillogás azért egészen halvány ám! Nem hiszem, hogy felér egy textilfestékkel, vagy egy eleve csillogós anyaggal a hatása. Leginkább lámpafényben látszik a dolog, de azért szerintem szép...

XXL ollótartó - végjáték

Az elkezdett XXL ollótartó végre elkészült, s mivel ma viszi a postás Anyunak (aki addig valószínűleg már nem fog engem olvasni), meg is tudom mutatni.

A képekért elnézést, de hétfőn este készültek lámpafénynél... aki a színeket szeretné jobban látni, az itt tudja megtenni.

Hát, nem igazán sikerült asszimetrikusra, pedig szerettem volna, de a szemem nem hagyta magát, csak ennyire. Igazság szerint kicsit elkapkodtam ezt a dolgot, mert nem terveztem előre a mintát, így előbb elkészült a körben futó legyező, s csak utána az inda. Így középen egy kicsit fura, ahogy megszakad az indák sora, de gondolom, nem baj, hogy nem alakul minden a szokásos módon.

Ahogy a múltkor is írtam, volt elképzelésem a fent kimaradó üres hellyel, de aztán az eredeti elképzelésemet elvetettem és inkább az applikáció témakörében gondolkodtam tovább. Sok töprengés és nézelődés után választottam ezt a szitakötőt, bár az első ötletem pillangó volt. A gyöngyből való megfűzése pedig abból ered, hogy szerettem volna valami "3D"-set...

A szitakötőt végül kétszer kellett megfűznöm, az első nekifutásban túl vastag volt a drót, a végén már egy-egy sor negyedórákig tartott... inkább vettem gyöngyfűző drótot és újra elkezdtem. Azért használtam a drótot, hogy legyen a bogárkámnak egy kis tartása, hogy szinte repüljön az virgos indák fölött.

Az ollótartó bélése egy pasztell borsó színű lenvászon, az akasztót pedig magam hajlítottam drótból. Mivel ez egy méretes konyhai ollót fog tartani, a falra akasztva, ezért felül a két oldalán egy-egy pici helyen összevartam az elejét a hátuljával, így az olló súlya nem fogja előrehúzni a tartót. (Lehet, hogy ez így picit bonyolult, ha valaki bővebbet szeretne tudni, megmutatom a képeken....).

No, ilyen lett:

Fehér-ezüst romantika

Ez a kis szettet még régebben fűztem, tegnap pedig fényképeztem és a Meskára tettem.

A medál volt a kiinduló alap, ezt Anyunál találtam, még gyerekkoromból maradt. Egy darabig csak hányódott itthon, aztán ősszel ez a szett lett belőle.

A lánc 44 cm hosszú, a fülbevalók 3-3 centisek az akasztó nélkül. Szerintem bármilyen fehér, feket vagy szürke ruhához illenek, kifejezetten nőies darab lett.

Az első kép teljesen színhelyes, a másik kettőn a részleteket akartam megmutatni, de a vaku miatt annyira csillogott, hogy inkább anélkül készítettem a képeket.

És elkészült tegnap este az XXL ollótartó is, amit Anyunka szántam, de még nem mutathatom, mert ma indult útjára és nem szeretném elrontani a meglepit, ha Anyu esetleg olvasna. Holnapra odaér hozzá és akkor majd itt is "referálok" képekkel...

Dobozolás

Mint Tóthék.... :)

Az IKEA-ban leltem a hétvégén két doboz-szettet, papírmaséból, fehér színben. 3-3 darab van egy csomagban, én egy négyszögletes és egy kerek szettet vettem.

Vasárnap Petrusommal mindjár neki is estünk a pincében, a bűnbarlangomban, ahol múlt héten végre rendet tettem. Petrusé még nincsen készen, így nem járult hozzá a fotók publikálásához, majd néhány nap múlva :)

Én a magam részéről Ninától kértem egy kis szakmai útmutatást dobozcsinálás ügyben, ő pedig nagyon kedvesen segített is, illetve elküldte nekem ezt a két leírást: http://unikat-vizu.blogspot.com/2009/12/en-igy-keszitem.html, ez egy nagyon jó magyar nyelvű tutorial, ez alapján készítettem a saját dobozomat is. A másik angol nyelvű, de szintén nagyon jól érthető, akár a képek alapján is: http://lynnscrossstitchtutorials.blogspot.com/

A dobozka 10x10 cm-es, és a teteje nélkül (tehát a belmagassága) 7 cm magas. Egy apró rózsamintás vászonnal vontam be, az alsó résznél figyeltem, hogy csak a tető záródási vonaláig érjen az anyag.

Az aljára fehér barkácsfilcet ragasztottam, így nem csúszkál és az anyag széleit is eltakartam vele. A tető szélét rózsaszín, fényes ferdepánttal díszítettem, és ebből készült a masni is, közepén egy fehér fejű gombostűvel (ennek a doboz belsejébe átlógó részét csípőfogóval elvágtam).

A kimaradó részeket és a doboz belsejét csontszínű akrilfestékkel festettem be. Az egész doboz igazán nőies, romantikus lett. Nekem tetszik, de aki magának szeretné, kattintson a Meskámra! :)

Az utolsó fotó nem színhű, de a masni jól látszik rajta.

Lidl-s doboz mennybemenetele

Ez itt nem a reklám helye akar lennei, de hol kap az ember egy 9 cm átmérőjű tutti kis fémdobozt, aranymetál színben? Pláne 200 Ft alatt? Hát a Lidl-ben. A dolog hátránya annyi, hogy a szuper doboz eredetileg savanyúcukorkával van tele, emiatt az objektumot erős fedésben kell bekommandózni a bevásárlókocsiba, majd a lakásba, hogy a velünk egy fedél alatt élő kiskorúak meg ne szimatolják a dolgot.

Aztán kinek-kinek szája íze szerint bánjunk vele. Én a magam részéről az első esetben csak akkor világosodtam meg, amikor a cukrot már kiettük belőle és majdnem kidobtam a dobozot. Ekkor támadt az ötlet, hogy kiváló kreatív alapanyag ez. Az alant látható dobozka lett belőle, a készülés kalandos útját mindjárt le is írom. Itt jegyze meg, hogy azóta a cukrot a kukába helyezem, mert már kimondottan hobbi eszcájgként veszem a holmit (és nincs az a család, ahol heti fél kiló savanyúcukrot esznek....).

A csinálásról: a "kétszer mérj, egyszer vágj" alapelvnek fittyet hányva készült a kis keresztszemes rózsakör. Spórolni akartam az anyaggal és az elején még nem is tudtam, hogy doboztetőként fog majd létezni. Amikor a hímzés készen lett, akkor aztán töprenghettem, hogy hogyan fogom én ezt a dobozra applikálni, mert 2 cm anyag hiányzott körben a boldogsághoz. Így lett aztán "emeletes", alulra panama került. Nem mondom, megszenvedtem a dologgal, azóta 1: előre kitalálom, hogy mit fogok készíteni a hímzésből, 2: mérek!!!

A képen látható kis masni közepe egy általam gyurmázott kis rózsa :)

Belülre nem tettem semmit, arra gondolván, hogy új gazdája tarthat benne, amit csak szeretne. Édesszájúak akár savanyúcukorkát is :)

Elérhető a Meskán.

Kis vidám virágos

Ez a szett még a karácsonyi vásárra készült, de a "nyakamon" maradt. Az anyagokat az IKEA-ban vásároltam, a piros egy nagyon strapabíró erős vászon.

Az ötlet több apróbb idea összekovácsolása volt: valahol láttam a nehéz tűpárnát, ami munka közben nem mozdul el, könnyű egy kézzel ki-be rakosgatni a gombostűket. Ez adta az ötletet a tűpárnához, ami egy sima tokocska a két anyagból, tarhonyával feltöltve :) Ezáltal jó kis súlya van, hátránya, hogy nem nagyon érheti víz (max. ebben az esetben a tűpárna felvágandó, tartalma pedig megfőzendő...). A következőkben rizst fogok használni, annak nem árt a víz. Kis díszgombot tettem rá, ami megjelenik a táskán és az ollótartón is.

Merthogy természetesen ebben a bejegyzésben is lesz ollótartó! :) A mániákusság szintjére jutok lassan...

Ez az ollótartó azért különleges számomra, mert ez az első, amit varrással készítettem. Egészen jól sikerült, a virágos gombbal záródik.

A táska pedig inkább szütyő, egy pici zsebbel és viszonylag férős belsővel. Méretei: 15x10 cm az alapja, és 15 cm magas, a fülek nélkül. Teljes mértékben azért készült, hogy a tűpárna, az ollótartó és az aktuális hímzés, kézimunka beleférjen. Bár megállja a helyét rendes szütyőként is.

A szett még fejlesztés alatt, további ötleteim vannak, főleg, hogy mostanában kezdem elsajátítani a crazy hímzés öltéseit, formavilágát.

A képekért egy pici elnézést kérek, a borús időben nem tudtam jobbakat készíteni.

A szütyő-szett elérhető a Meskán, de ezen a vonalon is elfogadok megrendelést, ha valaki másmilyenben szeretné...

Ollótartó mánia

A posztok alapján egy botcsinálta pszichológus arra következtethetne, hogy beteges vonzódásom van az ollótartók iránt. Pedig ez nem igaz, csak mostanában úgy jön ki a lépés, hogy ők jutnak eszembe.

De be kell vallanom, hogy az alant látható egyed a kedvencem. A mintába szerettem bele, bár nem ollótartó volt, csak egy sima kis ornament minta. A mintához hosszas töprengés után választottam ezt a bordós-barnás-pirosas fonalat, és szerintem nagyon jól harmonizálnak. Talán kicsit népies, redwork hatása van.

Az alapanyaga egy ekrü panama.

Az ollótartó után már nem volt megállás, készült az ollóőr, a minta egy - az ollótartóból kihagyott - elemének felhasználásával. És mivel éppen süthető gyurmás korszakomban voltam, hát készítettem hozzá egy pici szívecskét, fonaltartó gyanánt. Az ollóőr másik felét hímzés nélkül hagytam, hogy lehessen mini tűpárnaként használni.

Tudjátok, mindig azok a délutánok jutnak eszembe, amikor Édesanyámnál Balatonon üldögélek kint a teraszon és hímzek... ilyenkor nagyon jól jön egy olló-fonal-tű-készlet.

Bár leírni nem tudom ezeknek a délutánoknak a hangulatát, ez ihlette az alábbi készletet is :)

Már fent csücsül a Meskán, várja új gazdáját, hogy neki is örömteli pillanatokat szerezzen.

Karácsonyi ajándék Jucótól

Akkor ahogy megígértem, a képek az ajándékról, amit Jucótól kaptam :) A képeket is ő csinálta, nekem nem sikerült :( Köszönöm a segítséget! És az ajándékot is...

PIF felhívás

Hát, eljött az ideje, hogy megejtsem első PIF felhívásomat. No persze, nem saját, hanem egyenlőre "kölcsön" PIF, de azért jól esik, hogy játszhatom. Jucónál már hagytam kommentet, várom a meglepijét :)))

A szabályok:

1. A játékban bárki részt vehet, akinek van blogja.
2. Az első 3 szerencsés, aki hozzászól ehhez a bejegyzéshez, egy általam készített ajándékot kap.
3. 365 nap áll rendelkezésemre, hogy elpostázzam a meglepetést.
4. Mindezért cserébe "előre kell fizetni" azzal, hogy ezt a képet és felhívást kirakod a blogodra, így 3 embernek lehetőséget adsz arra, hogy Tőled kapjanak ajándékot 1 éven belül.

Ha szeretnél Te is tőlem szép ajándékot egy éven belül, akkor kérlek, írj kommentet!

Meglepi Jucónak

Még mindig karácsony van! Legalábbis keresztszemes barátném, Jucó tegnap kapta meg a karácsonyi meglepijét. Mint kiderült, rossz címzés miatt, a Magyar Posta fifikás dolgozóinak segítségével azért csak odaért a csomagocska.

A képeket már Jucó készítette, mert amiket én csináltam, azok sajnos elég életlenek lettek...

Én is kaptam tőle karácsonyi meglepit, egy terítőt, keresztszemes betéttel a közepén, metál hímzőfonallal. Nagyon szép, egyszerű, de épp ezért tetszik. Próbáltam ma képeket csinálni, de nem találtam a fényképezőgépünket. Utoljára 3 éves fiam kezében láttam tegnap..... ki tudja, merre jár már azóta :)

Telefonnal csináltam képeket, de nagyon rosszak lettek. Ígérem, hogy megkeresem a gépet és még ma igyekszem pótolni egy posztban. Mindenesetre köszönöm a szép ajándékot Jucó! :)

XXL ollótartó, 2. fázisfotó

Haladtam az ollótartóval! Nagyon gyorsan megy az indaminta, és a franciacsomók tekintetében is fürge lettem. Szerintem kb. 200 db csomócska lett az indákon, ennyivel bárki jól begyakorolhatná :)

Tényleg igyekeztem asszimetrikusra készíteni, de nagyon nehezen állt rá a szemem, hiszen maga a forma nagyon is szimmetrikus. Azért talán látszik a fejlődésem e tekintetben...

A mindkét oldalon meglévő felső üres területekre is van már tervem, de még töprengek a kivitelezésen. Érdekes - de biztos minden kézimunkázónak ismerős probléma -, hogy a lelki szemeim előtt látom készen, most már "csak" azt kell kitalálnom, hogy hogyan és mivel tudom megcsinálni.

Ha sikerült, megmutatom. Addig is a képek, amik ebben a sűrű hóesésben a tavaszt idézik a színeknek köszönhetően:

Kinyitva

Leendő formája

Indák és bogyók kavalkádja közelről