2010. július 20., kedd

Nemez apróságok / Felted littles

Horgolt és nemezelt pici tálkák.
A türkiz és zöld darabok portugál gyapjúból készültek, 90 fokon nemezelve.
A retró narancs és piros pedig Rikker féle gyapjúból (kétszálas), szintén 90 fokon nemezelve, utána Bolero italporral festve.
A portugál gyapjú nagyon jól nemezelhető, jó tömör anyagot kaptam a mosás után. A Rikker gyapjú erősebben sodrott, így nem "ugrik" annyira össze, viszont szépen kiadja a horgolás mintáját.
Jönnek a vásárra és remélik, hogy valakinek a könyvespolcán vagy éjjeliszekrényén lesz az új otthonuk. Bár szerettek a kerti széken fényképezkedni, azért szívesen elköltöznek :)






2010. július 17., szombat

Sóhaj

Tegnap este 10-kor, egy egész napos pancsolós-barátnős játszós nap után, félálomban, felsóhajt a nagy 9 éves Petrusom:
- Jaj, olyan lassan telik az életem...

:)

Az enyém viszont olyan gyorsan. Talán ezért van az, hogy ő belőlem szinte csak egy csíkot lát, ahogy elszaladok mellette, én viszont mindig úgy érzem, hogy ő csak álldigál, üldögél, fekszik mozdulatlanul.
Megvígasztaltam, hogy nem lesz ez mindig így, eljön még az idő, hogy észreveszi, egy nap inkább 32, mint 24 óra és még az is kevés, akkor is, ha a konyha és a majdani unokám közti távolságot fénysebességgel képes megtenni.

Egyébként sose legyen nagyobb gondja.

2010. július 16., péntek

Krém

Pasztell vajszín, álompuha, habkönnyű.... Olyan, mint egy légies virágmező.
115 x 45 cm-es sál, vagy stóla, ki hogy' szereti. Súlya összesen 50 gramm.

Nyári estéken, tavaszi hajnalokon vállra terítve, vagy éppen télen, nyakba tekerve is tökéletes.





2010. július 15., csütörtök

Itt a vég...

... mert olyan meleg van, hogy szinte alig tudok kötni-horgolni.
No nem a kedv hiányzik, hiszen mindjárt itt a vásár és készülnék rettentően.
Egyszerűen annyira meleg van, hogy izzad az ujjam és nem csúszik rajta a fonal :(

2010. július 9., péntek

Zöld sál, blokkolva / Green knitted shawl blocked


Elkészültem Piszke anyóca féle fonalból kötött zöld csipkesállal.
Ez az a darab, ahol a fonalra gyöngyöt fűztem és belekötöttem a mintába.

A sál végső mérete 117 x 31 cm, plusz a rojtok (10 cm-esek), súlya mindössze 40 gramm!

Nagyon szép színe van, amit a kép nem igazán ad vissza, hiszen most este készültek és a bordós szőnyeg torzított is rajta. Az első fotón lelkes, 9 éves blokk-társam látható :)
A képek (egyik) lényege a blokkolás, amit én úgy csinálok, hogy babasamponnal kimosom a darabot, törölközőbe göngyölöm, kinyomkodom, aztán a padlószőnyegbe gombostűzöm. A kendőimmel is így csináltam. Reggelre megszárad és szuper szép lesz.
Egy-egy kendőnél elkövettem azt a kis trükköt (időhiány miatt), hogy nem mostam ki, hanem kisimítottam, lespricceltem vízzel (a fontos blokk-pontokon jobban) és utána feszítettem ki. Ez is remelkül működik, és főleg akkor jó, ha vastag a fonalunk és kevés az időnk...

A sál is velünk tart a vásárba, remélem, új otthonra talál.

A maradék 6 dkg fonalból pedig elkezdtem egy észt csipkemintás sálat, remélem, az is hasonlóan szép lesz.





2010. július 8., csütörtök

Tartó / Keeper


Ismét egy tű- és ollótartó (plusz tűpárna) készült, ezúttal kék színvilágban. A mérete nagyobb, mint az előzőek, 11 x 22 cm.
Fedlapján a vatelin bélés, és a gyöngyös húzás ad keretet, belül filc tűtartó, másik oldalán hímzett gumival megoldott ollótartó. Az ollótartó kis zsebecskéjét szintén gyönggyel húztam, az alatta lévő két réteg vatelin miatt használható tűpárnának is.
A záródáson sokat töprengtem, nem akartam megin a szokásos szalagos összekötést. Így végül egy ékszereknél szokásos T-kapcsot használtam.
Ahogy elnéztem, a húzott anyag messziről olyan, mintha szegecselve lenne, és az ezüst szállal rögzített kapocs még erősíti a kincsesláda hatást.
Velem jön a vásárra, és kíváncsian várja, hogy ki lesz az új gazdája :)





2010. július 7., szerda

Gyerekszáj

Muszáj megörökítenem a tegnap délutáni beszélgetésemet a 3,5 éves Gergővel:
- Anyci, milyen jó kis pocakod van! - mondja és közben csikiz.
- Igen, tényleg jó, ebben laktál sokáig. - mire elbámul és nem érti.
- Itt lakott Petra is? - kérdi, és látszik, hogy még mindig nem tisztul a kép.
- Persze. Itt lakott Petrus is, aztán megszületett. Aztán itt voltál te, a jó kis kuckóban, aztán megszülettél. És Jujus is itt lakott, aztán megszületett ő is, és most itt van velünk. - erre körülnéz, meglátja Jujust, a 20 hónapos, 10 kilóst, amint épp vonatokat tologat. Rám néz és közli:
- Hát, ha jó lakni benne, akkor tedd vissza oda Jujust. Elég nagy pocakod van, nem?

:)

Jót nevettem, hogy ekkora korban mennyire egyszerű még minden. Kifejtette valamelyik nap, hogy a napocska azért sárga, mert a szomszéd Lajos bácsi a nagy létráján felmászott és befestette...
Még hisz a Mikulásban, a tündérekben, a gonosz manókban, és ezzel együtt abban is, hogy Apunak és Anycinak mágikus ereje van, hiszen elüldözzük a szörnyeket, angyalokkal beszélünk az ajándékokról, és közeli ismerősünk a Fogtündér... Olyan jó!