- Jaj, olyan lassan telik az életem...
:)
Az enyém viszont olyan gyorsan. Talán ezért van az, hogy ő belőlem szinte csak egy csíkot lát, ahogy elszaladok mellette, én viszont mindig úgy érzem, hogy ő csak álldigál, üldögél, fekszik mozdulatlanul.
Megvígasztaltam, hogy nem lesz ez mindig így, eljön még az idő, hogy észreveszi, egy nap inkább 32, mint 24 óra és még az is kevés, akkor is, ha a konyha és a majdani unokám közti távolságot fénysebességgel képes megtenni.
Egyébként sose legyen nagyobb gondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése