Gyerekszáj

Muszáj megörökítenem a tegnap délutáni beszélgetésemet a 3,5 éves Gergővel:

- Anyci, milyen jó kis pocakod van! - mondja és közben csikiz.

- Igen, tényleg jó, ebben laktál sokáig. - mire elbámul és nem érti.

- Itt lakott Petra is? - kérdi, és látszik, hogy még mindig nem tisztul a kép.

- Persze. Itt lakott Petrus is, aztán megszületett. Aztán itt voltál te, a jó kis kuckóban, aztán megszülettél. És Jujus is itt lakott, aztán megszületett ő is, és most itt van velünk. - erre körülnéz, meglátja Jujust, a 20 hónapos, 10 kilóst, amint épp vonatokat tologat. Rám néz és közli:

- Hát, ha jó lakni benne, akkor tedd vissza oda Jujust. Elég nagy pocakod van, nem?

:)

Jót nevettem, hogy ekkora korban mennyire egyszerű még minden. Kifejtette valamelyik nap, hogy a napocska azért sárga, mert a szomszéd Lajos bácsi a nagy létráján felmászott és befestette...

Még hisz a Mikulásban, a tündérekben, a gonosz manókban, és ezzel együtt abban is, hogy Apunak és Anycinak mágikus ereje van, hiszen elüldözzük a szörnyeket, angyalokkal beszélünk az ajándékokról, és közeli ismerősünk a Fogtündér... Olyan jó!