Aztán kinek-kinek szája íze szerint bánjunk vele. Én a magam részéről az első esetben csak akkor világosodtam meg, amikor a cukrot már kiettük belőle és majdnem kidobtam a dobozot. Ekkor támadt az ötlet, hogy kiváló kreatív alapanyag ez. Az alant látható dobozka lett belőle, a készülés kalandos útját mindjárt le is írom. Itt jegyze meg, hogy azóta a cukrot a kukába helyezem, mert már kimondottan hobbi eszcájgként veszem a holmit (és nincs az a család, ahol heti fél kiló savanyúcukrot esznek....).
A csinálásról: a "kétszer mérj, egyszer vágj" alapelvnek fittyet hányva készült a kis keresztszemes rózsakör. Spórolni akartam az anyaggal és az elején még nem is tudtam, hogy doboztetőként fog majd létezni. Amikor a hímzés készen lett, akkor aztán töprenghettem, hogy hogyan fogom én ezt a dobozra applikálni, mert 2 cm anyag hiányzott körben a boldogsághoz. Így lett aztán "emeletes", alulra panama került. Nem mondom, megszenvedtem a dologgal, azóta 1: előre kitalálom, hogy mit fogok készíteni a hímzésből, 2: mérek!!!
A képen látható kis masni közepe egy általam gyurmázott kis rózsa :)
Belülre nem tettem semmit, arra gondolván, hogy új gazdája tarthat benne, amit csak szeretne. Édesszájúak akár savanyúcukorkát is :)
Elérhető a Meskán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése