Hát, ez még hiányzott a repertoáromból, úgyhogy tegnap kipróbáltam a nemezelést. Persze csak kezdő szinten...
A képen látható kulcstartó gyapjúfonalból készült, az egyik kendőkötésből maradt néhány méter fonal. Ezt 6-os tűvel, 15 szemmel téglalappá kötöttem, majd a konyhában, tálcán, szappanos kézzel és melegvízzel összenemezeltem. Nem mondom, babra munka, és csuklófájdító is, de persze lehet, hogy a technikám nem túl jó még. Viszont ilyen tiszta már rég volt a kezem :))
A lényeg, hogy szépen összement a téglalapom, amit aztán félbehajottam, oldalait összevartam, és a teljes bevarrás előtt megtöltöttem sima rizzsel (nem főztem meg!), amit előtte összekevertem két teafilternyi fahéjas-narancsos teafűvel. Ezáltal nagyon-nagyon-nagyon finom illata lett a kis párnácskámnak!
Rávarrtam a kulcstartó karikát és már kész is volt. Délután Petrám nagy örömmel birtokba is vette, és igen díjazta, hogy a kedvenc színeit látja visszaköszönni. A rizses dolgot meg azért találtam ki, mert mindig kiesik a zsebeiből a kulcs, ez viszont jól lehúzza az egészet a zseb mélyére. Az egész párna 4x4 cm lett.
A sikeren felbuzdulva délután bedobtam a mosógépbe a még karácsony táján kötött táskámat is. Szintén gyapjú fonal, zöld átmenetes. A táska amúgy is szép volt, de valahogy nem tetszett, hogy nincs tartása. Töprengtem is az elmúlt hetekben, hogy mivel bélelje, merevítsem. No de a 60 fok megoldotta a dolgot. Szerintem nagyon szuper lett! A fülek még csak gombostűzve vannak, de nemsokára készre csinálom.
Egy hibát vétettem: semelyik darabot nem fotóztam le nemezelése előtt, így most nem tudom megmutatni az átalakulást. De hiába: elragadott az alkotás forgószele :)
A kép egy újabb GIMP-es próbálkozás, ami idő hiányában nem lett tökéletes...
És inkább felteszem a két eredeti képet, mert a szerkesztetten nem igazán látszanak jól a dolgok. No az alábbiak sem nagy műremekek, de úgy készülek, hogy este volt, lámpafény, plusz mindhárom csemete "segített"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése