2010. január 11., hétfő

Ollótartó mánia


A posztok alapján egy botcsinálta pszichológus arra következtethetne, hogy beteges vonzódásom van az ollótartók iránt. Pedig ez nem igaz, csak mostanában úgy jön ki a lépés, hogy ők jutnak eszembe.
De be kell vallanom, hogy az alant látható egyed a kedvencem. A mintába szerettem bele, bár nem ollótartó volt, csak egy sima kis ornament minta. A mintához hosszas töprengés után választottam ezt a bordós-barnás-pirosas fonalat, és szerintem nagyon jól harmonizálnak. Talán kicsit népies, redwork hatása van.
Az alapanyaga egy ekrü panama.
Az ollótartó után már nem volt megállás, készült az ollóőr, a minta egy - az ollótartóból kihagyott - elemének felhasználásával. És mivel éppen süthető gyurmás korszakomban voltam, hát készítettem hozzá egy pici szívecskét, fonaltartó gyanánt. Az ollóőr másik felét hímzés nélkül hagytam, hogy lehessen mini tűpárnaként használni.
Tudjátok, mindig azok a délutánok jutnak eszembe, amikor Édesanyámnál Balatonon üldögélek kint a teraszon és hímzek... ilyenkor nagyon jól jön egy olló-fonal-tű-készlet.
Bár leírni nem tudom ezeknek a délutánoknak a hangulatát, ez ihlette az alábbi készletet is :)
Már fent csücsül a Meskán, várja új gazdáját, hogy neki is örömteli pillanatokat szerezzen.

2 megjegyzés:

  1. bocsánat de nekem az alátét tetszik nagyon. egy olyan kis takarót is szeretnék.( vagy kendő ) ilyen fonalból mintával. méretket irok majd mélben. Juszti:)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy az alátét is megkapta az őt érdemlő figyelmet! :) Egyébként ő a Kiri-kendőm, amire azóta már szemfüles barátném lecsapott és örül, hogy sálként is tudja viselni...
    Juszit! Üdvözöllek a rendszeres olvasóim között, köszönöm a feliratkozást!

    VálaszTörlés